Szeged hagyományosan mezőgazdaságból és kereskedelemből élő lakossága számára az ipart a mindennapi élet fenntartásához szükséges kisipar jelentette. Az 1800-as évek közepére a termény- és búzakereskedők tőkéjüket a mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparba, elsősorban a malomiparba fektették. A szegedi ipar és kézművesség bölcsője Felsőváros volt, de jelentős fejlődésnek a 18-19. században betelepült németajkú iparosoknak és zsidó polgároknak köszönhetően indult. Ez utóbbiak részben iparosok, részben kereskedők voltak, akik a kereskedésből felhalmozott tőkét a helyi iparba forgatták vissza. Ők voltak azok, akik országos, sőt Európa hírűvé tették a szegedi élelmiszer, - malom, - fa,- bútor - és textilipart. Régi gyáraik helyét, egykori tulajdonosaik házait, palotáit keressük fel és hisszük, hogy a kövek ismét mesélnek nekünk.