A 20. sz. elején Szegedet méltán nevezték Palotás városnak, hiszen a Víz után épült terek, sugárutak, körutak mentén 2-3 emeletes középületek és pompás magán paloták sorakoztak. Ezek kapuikkal, erkélyeikkel, oromdíszeikkel a gazdagságot és a szegedi vasművesség fénykorát hirdették. Sétánk során ezeket, a paloták és a ma már alig azonosítható polgárházak kapuit, erkélyeit nézzük meg, melyek kivétel nélkül a „legnagyobbak” remekbe szabott alkotásai. A monogramok mögött családok, sorsok rejtőznek; róluk is szó lesz. A séta ötletét Tipity János és Tápai Antal: Szegedi vasművesség c. műve adta, amely pompás rajzokkal és érthető leírásokkal segített bennünket a felkészülésben.