Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum következtében Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának a felét. Ez máig tartó, el nem múló fájdalmat okoz a magyar népnek; Szegednek pedig különösen nagy területi és presztízs veszteséget jelentett, hiszen a déli országrész központjából határváros lett, birtokait, jelentőségét elvesztette. A város azonban néhány év alatt, a traumából magához térve és megerősödve, olyan hatalmas fejlődésnek indult, amit csak az 1879-es árvíz utáni újjáépítéshez hasonlíthatunk. Gondoljunk csak a Dómra, az egyetemre, a klinikákra, a Szabadtérire vagy Szent-Györgyi Nobel díjára. Ehhez persze kiváló szakemberekre, tudósokra, jövőben gondolkodó országos és helyi politikusokra volt szükség. Sétánk során a trianoni veszteségnek emléket állító Dóm térről és szimbólumairól éppúgy szó lesz, mint ezekről a kiváló férfiakról és az általuk létrehozott intézményekről és épületekről, amelyek Szegedet ismét büszke, palotás várossá és kulturális centrummá tették az 1930-as években.